Jövedékiadóország

Jövőre már minden jó lesz. Nem fog annyiba kerülni a húst nem tartalmazó parizer, a piros arany és a tojás nélküli durumtészta, hogy két hónappal később már kétszer annyi lesz.
Beleragadtunk egy időcsapdába, ahol az embereknek állandóan déjà vu érzése van. Mint az Idétlen időkig című filmben, amiben a főszereplő egy mogorva tv bemondó az időjárás-jelentésből, akinek el kell mennie egy messzi kisvárosba. Nem akarja, tudja, hogy nagyon rossz lesz felvenni egy mormotát. A helyi legenda szerint, ha az állat meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik és alussza tovább téli álmát és nem lesz tavasz. Ezen az átkozott helyen mindenki bénázik, semmi nem működik és ez a borzasztó nap ismétlődik a végtelenségig, nincs kiút – de egyszer majd minden megváltozik és jobb lesz.

Tegnap Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke azt nyilatkozta, hogy Magyar Nemzeti Bankban olyan emberek ülnek, akik nem értenek a szakmájukhoz. Látták előre, hogy baj lesz, mégsem tettek semmit. Azt már nem ő mondta, én teszem hozzá, hogy a magyar kormányban is látták előre, hogy ebből még válság lesz, mégis helikopterről szórták a fedezet nélküli ezermilliárdokat a pórnép közé. Meg kellett nyernie a Fidesznek a parlamenti választásokat ezért muszáj volt. Orbán Viktor eldöntötte.

Így működik egy félig-meddig diktatúra. Elméletileg még vannak szabad választások és el is mennek az emberek szavazni, de mindenki tisztában van vele, hogy utána mi következik.

Megoldások

A rendkívüli gazdasági helyzetek rendkívüli megoldásokat szülnek. Nagy Márton „gazdaságfejlesztési miniszter” (akit olyan embernek képzelhetünk el, aki még a tejbegríz receptjének is a Google keresőben néz utána, mert még sohasem csinálta) megfejtette az állami pénzhiány megoldásának titkát: a magyar egy ostoba, kényelmes ember, úgyis beül az autójába akármilyen drága a benzin, tehát úgyis lesz temérdek jövedéki adóbevétel. Ennyire egyszerű. Az őt persze nem zavarja, hogy ettől drágább lesz minden áru, amit a boltokba szállítanak. Hiszen a nép úgyis azt látja a tv-ben, hallja a rádióból, hogy hét szűk esztendő, aztán tejjel-mézzel folyó kánaán lesz itt.

Az, hogy most mi van nem érdekel senkit. Ezzel az erővel ki lehetne cserélni a Magyarország táblát Jövedékiadóországra Párkány határánál, mert fejben már megszületett a fenntartható gazdasági modell.

A másik a hibás

A pénzügyminiszter azt mondja, hogy nem a minisztérium a hibázott, nem ők a felelősek a fékezhetetlen drágulásért, hanem a Magyar Nemzeti Bank. A Magyar Nemzeti Bank vezetői azt állítják, hogy a kormány a felelős. Sokan látták előre a vészt, de nem szóltak a másiknak? Vagy szóltak, de nem cselekedtek semmit?

Időközben csődbe ment a Magyar Nemzeti Bank

Kijöttek az adatok. Ezek szerint a Magyar Nemzeti Bank vesztesége egy év alatt 2000 milliárd forint lesz. Mert az infláció leszorítása, menedzselése drága mulatság. Ha az MNB kereskedelmi bank lenne és nem egy állami intézmény, akkor ez egy botrányos csődnek felelne meg. De mivel állami szabályozó hatóságról van szó, ezért az adófizetők pénzéből ezt a veszteséget ki kell fizetni. Jól jönne most az az összeg, amit az utóbbi években a Magyar Nemzeti Bankban elloptak az „alapítványi pénz” trükk segítségével.

Viszont az már az övék. Az nem azért van, hogy Magyarországon segítsenek. Kósa Lajos annak idején elmagyarázta: „Az alapítványi pénz az alapítványi pénz. Elvesztette a közpénz jellegét.”

kép: 444.hu

Mi következik?

Mivel egy ilyen csődhelyzetben a fideszes nemzeti nagytőkések nem tudnak (és nem is akarnak) segítséget nyújtani, a következő lépés, amit a gazdaságfejlesztési miniszter kitalált, hogy a fenébe a törvényekkel, a jegybanki veszteséget nem is kell visszafizetni. Új törvény lesz, azt még nem tudjuk, hogy mikor fogják a problémát megoldani, de belátható időn belül biztos nem.

Betelepítenek több tízezer vendégmunkást, akik majd biztos vesznek autót, tankolni is fognak, és fizetik a 700 ft / literes árat. Ebben lesz 40% jövedéki adó, 27%-os ÁFA, meg még ki tudja milyen sarc. Tehát nincs baj: ma nem csináltunk semmit. Majd egyszer megoldjuk az időközben felmerülő újabb problémákat.

Az Európai Unió pénzügyi forrásai rendre a következő évszakban érkeznek. Igazából nem érkeznek, de Navracsics Tibor azt állítja, hogy érkeznek. A területfejlesztési miniszter újra és újra elmondja, hogy nagyon jól haladnak Brüsszellel a tárgyalások és már csak technikai akadályok vannak.

Az különvélemény, hogy ezekre a pénzekre most valójában nincs is szüksége hazánknak, mert ha valami még tovább fokozza az inflációt, az a fedezet nélküli ingyen pénz.

Az udvartartást viszont etetni kell, mert szegény ispánok nagynénjeinek építési vállalkozásai nem tudnak lombkoronasétányokat, kilátókat építeni.

Ha mindezeket olvasva valakinek az az érzése támad, hogy olyan furcsa, sufnituning megoldások ezek, akkor igen: ezt hívják úgy, hogy lassú kapkodás.